Moccan már a rettenet, az idő vemhes, szennyes szerelemben kéjt keres. Mert "mélységes mély a kútja", vérrel töltekezett. A habját harapd, az az élvezet!   Így vagyunk ma, tél és kikelet. Kiver a víz, most nem mondunk éneket. Madár? Dal? Nap híján meghal.   Az a…

Lehetetlen megkezdeni egy füzetet. Olyan mint....ha, távoli gyöngyöket fűznék újra. Egyik az eredet, a másik a végzet. Újra és újra eljön az élvezet. Akkor az idő egy nem értelmezhető végtelen jövő. Fehér ívek (gondolod) elrejtenek, pedig nem segítenek, muszáj kisírnod magad…

Szépek voltunk mi ketten.Aztán csörömpölve tört a tányér.A másik szavát leste a másik, békejobbot nem nyújtván halálig.