szívem nélküled csak sebzett madár ül az ágon moccanatlan és vár mindig vár hátha felvillan egy fény az éj határán sötétlő horizonton elkínzott teste néha megremeg szél himbálja a fákat s itt a révület reggelre nem lesz pompa csak mogorva ragyogás karcolja a köveket…
Évek múltak el. Kezedből szóródtak ki a csillagok. Már csak ösztövér fájdalom dalol. Valahol most, robbanások hangja szól. Kell valami még, egység vagy többség,kellemetlenség. Holt vidék a fáradt őszben, kedélyesség. Vak egész, könnyes szemek és…
Amikor az utolsó magyar is elhagyta az országot, gondosan belakatolta a kaput. Sosem tudni -ugye-, mire lesz jó az itthagyott omladék. Hátha jön egy kalmár és kitakarítja ezt a nekünk drága karámot és még jó pénz is fizet érte. A sztori elmegy majd tréfának egy kabaréba,…