Lehetetlen megkezdeni egy füzetet. Olyan mint....ha, távoli gyöngyöket fűznék újra. Egyik az eredet, a másik a végzet. Újra és újra eljön az élvezet. Akkor az idő egy nem értelmezhető végtelen jövő. Fehér ívek (gondolod) elrejtenek, pedig nem segítenek, muszáj kisírnod magad…

Minden ami szép,mögötte rejtőzik. Mindenség egy kapu és egy firka mögött. Minden, minden nagyon elmúlt.

szívem nélküled csak sebzett madár ül az ágon moccanatlan és vár mindig vár hátha felvillan egy fény az éj határán sötétlő horizonton elkínzott teste néha megremeg szél himbálja a fákat s itt a révület reggelre nem lesz pompa csak mogorva ragyogás karcolja a köveket…