Moccan már a rettenet, az idő vemhes, szennyes szerelemben kéjt keres. Mert "mélységes mély a kútja", vérrel töltekezett. A habját harapd, az az élvezet!   Így vagyunk ma, tél és kikelet. Kiver a víz, most nem mondunk éneket. Madár? Dal? Nap híján meghal.   Az a…

   Anakreonnal egy lakomában voltam, borban ázott szőlő leve csöpögött, ahogy tömtük feszülő bendőnk. Üde nők hajába töröltük öklünket. Ájultra ittuk magunkat örömmel, hogy bámulhattuk testüket.