Moccan már a rettenet, az idő vemhes, szennyes szerelemben kéjt keres. Mert "mélységes mély a kútja", vérrel töltekezett. A habját harapd, az az élvezet!   Így vagyunk ma, tél és kikelet. Kiver a víz, most nem mondunk éneket. Madár? Dal? Nap híján meghal.   Az a…

minek mindig szövegelni?

Elment. Már egy ideje ott lehetett. Nem kellett. Legfeljebb néha egy ágybérlet, nem fehér, nem szürke. Csak két hétre szóltak mikor megtalálták. A padlón feküdt a porban, mint egy megszáradt virág. Mindenki ide jut. Por. Repedt festék a falon, szemétben enyészik el az utolsó…