Moccan már a rettenet, az idő vemhes, szennyes szerelemben kéjt keres. Mert "mélységes mély a kútja", vérrel töltekezett. A habját harapd, az az élvezet!   Így vagyunk ma, tél és kikelet. Kiver a víz, most nem mondunk éneket. Madár? Dal? Nap híján meghal.   Az a…

 Szó se róla! Nem kéne foglalkozni félnótás csalogányokkal. A párhuzamosok is találkoznak. Csak az már a semmi lesz. Csodálkozol majd: a rímes időmértékes is mértéktelen lesz.Fejletlen magzat,születésre alkalmatlan. Megbámulják majd a vásárban s röhögnek…