Moccan már a rettenet, az idő vemhes, szennyes szerelemben kéjt keres. Mert "mélységes mély a kútja", vérrel töltekezett. A habját harapd, az az élvezet!
Így vagyunk ma, tél és kikelet. Kiver a víz, most nem mondunk éneket. Madár? Dal? Nap híján meghal.
Az a…