Elment. Már egy ideje ott lehetett. Nem kellett. Legfeljebb néha egy ágybérlet, nem fehér, nem szürke. Csak két hétre szóltak mikor megtalálták. A padlón feküdt a porban, mint egy megszáradt virág. Mindenki ide jut. Por. Repedt festék a falon, szemétben enyészik el az utolsó…

  Fel és le és magasabbra és le a pincékbe megizzadva és szuszogva és meredten a szégyenben és hallgatva a bál kényes hangjaira és szunnyadva a porban és patkányokkal cseverészve és letépve a drapériákat   a lányról és a halk neszezést jajgatva vissza…