szívem nélküled csak sebzett madár ül az ágon moccanatlan és vár mindig vár hátha felvillan egy fény az éj határán sötétlő horizonton elkínzott teste néha megremeg szél himbálja a fákat s itt a révület reggelre nem lesz pompa csak mogorva ragyogás karcolja a köveket
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
