Lépten nyomon
nyomom lábnyomom.
Hü!
Most aztán
kiosonom
magam,
addigra
gyomos leszek
nagyon:
fullextrás
felemás
dadogó majom!
Lépten nyomon
nyomom lábnyomom.
Hü!
Most aztán
kiosonom
magam,
addigra
gyomos leszek
nagyon:
fullextrás
felemás
dadogó majom!
"A feleségem a szexuális kapcsolatunkat havi egy alkalomra redukálta. Viszont két másik fickóról is tudok, akiknek nullára csökkentette."
"
Első szabály. Ne használjunk pontosvesszőt! A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindössze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre."
Csak röviden,csak szemtelenül.A köntörfalazástől lehül a szoba.
Ma senki se mondja,hogy „édes mostoha”.Virágot se hozzanak!Lakatlan lakhatatlan világban nem érdemes bezárni az ajtókat.Hagy fújja a szél a port apró kupacokba,bele az érdes napvilágba.Most így lesz a jó,mondom én őröktől fogva.Mert lesem a madarak vonulását,míg világ a világ.
Csak durrogtatsz a levegőbe.Pajtás!Frontokban gondolkozni előbb utóbb veszélyes lesz. Kicsit összeszedetten és érthetőbben,ha kérhetem?A színész nem hazudik,még neked sem.A közönség hamar elmegy;inkább a kocsma, mint kegytárgyakat bámulni.Olcsóbb az áhitat a jó sör mellett.Unatkozzanak a főemberek,övék az izzadtság.A szegénység.
részeges ószeres vagy óvszeres részeges vagy részeges óvszer ószeres vagy ószeres óvszer vagy részeges óvszer vagy ószeres ószeszes ószeres kalimba mama luna mama lalimba kalimba óvszeres linga kalinga luna mama kurta ringa luna lalimba kalimba una regresso kalimba vagy akárha bogárka láma linga kalimba mama una bele tele vele una teve részeges óvszeres ószeres teve béke vele una
Érdekes lehet,amikor észreveszed,hogy visszabámul rád a laptopod kijelzője.Nem vadul,nem kancsalul,de bámul.Körülnézel gyorsan,a hátad mögé is,van e rajtad kívül még valaki a szobában.Persze a megállapítás negatív:senki.Akkor meg mit bámul,mit néz,hisz virtuális lény.Se keze,se lába,se feje,se szája.Úgy hiszem érdemes volna kikapcsolni a gépet,mielőtt megizzasztana: végre levegőzni kéne egyet habzsolva a természetet.Mert ára van mindennek.Talán lesznek majd napjaid amelyek visszatérnek hamarosan.Válts címert!Az éjjel nem lehet mindig felségjel.
Megsúgták a mindenség alapgondolatát.Nekem!Nem tudom mire vélni.Miért nekem,miért történik ez velem?Nagy társasjáték ez így,félelmet kelt.Van valaki ott kinn vagy idebent?Az hív talán?Valami konspiráció vagy aljas akarat a magyarázat?Legyek ideges?Á,nem, zabálják csak rókák a libákat!
Anakreonnal egy lakomában voltam,
borban ázott szőlő leve csöpögött,
ahogy tömtük feszülő bendőnk.
Üde nők hajába töröltük öklünket.
Ájultra ittuk magunkat örömmel,
hogy bámulhattuk testüket.
Csak azért is Juliska leszek egy rémfilmben
-mondta bájos kéjnőm rejtelmesen-,
mert fánkok között sülni akarok.
A krémesek nagyon, nagyon hidegek nekem,
hátamra púpot növesztenek, fagylaltot
látni sem akarok.
Nem ám! Míg táncos a lábam a bálban,
míg tenyerén hord a hevület – barátom.
Húúú ilyen jót még nem zabáltam,
böfögve és hányva
magzatomtól halálra válva,
úgy megrugdosott!
A végén alszom majd veled pihe-puha
ágyban,hozzád érni azonban
nem akarok.
Az már a horror netovábbja lenne
én meg csak egy kis Juliska vagyok.
Nyolcadiknak töppedt légy!Pálinkának jó leszel majd az avítt gyomroknak.És ne magad légy.Óvatos módon végy be várakat,a királynő nem kíván újjáépítést.Ne légy önmagad.
A pincemester gondolkodott erősen: valami jó bort kéne kitalálni,valami nem megszokottat.Rizling,bikavér,ma már semmit se ér.Valami új! Hopp.meg is van:kövidinka fáradt fékolajjal elegyítve:megdöbbentő íze lenne.Nem árt egy kis extremitás.Igazi hungarikum,igazi magyar buherálás.
Szerelmünket,ha szeretjük,víg a lelkünk.
Madárkává tesszük,aranykalitkába.
Enni kap majd kétnaponta,el ne hízzon.
Hagyunk néki romantikát,sírjon.
Zakatol a szentcsalád |
Megmondhatná egyszer valaki valakinek
elég volt az álmosító tempóból,a körülményes
teszetoszaságbólNem mondom,kényelmes
üldögélni az alkóvban naphosszat,de hogy
ne várjak semmire,az már bosszant.Így a
katona léte meglehetősen alulszabályozott,
ne csodálkozzék senki,ha kapatosan tér meg a
nyoszolyához.A kedvest csak unottan öleli,
hisz távolból se csendül a kard.Ha nincs ellen,
hát teremteni kell urak!Vagy ne szolgáljak?
Ostobaság egy álmos megszállás.Menjünk és
hódítsunk újra a világokban és az ágyakban.
A vitézség akkor derül majd ki igazán,
a határokon és a bujaság kertjében.Mi így
áldozunk az Úrnak,remélem értik nagyuraim.
Volt már jobb napom is,de ne túlozzunk,
sokkal rosszabb is.Nem esett az eső így a
bárgyú tömeg békében sírdogálhatott a múlt
után az elveszített ifjúság dolgait firtatván.
Bátorság volt áltörténelmet biflázni és
elszontyolodva rágni a zsebkendőt.
És milyen szép beszédeket mondtak
a semmiről a templomban, kirekesztve
minden élhetőt.Igazából hamu borított el
minden emlékezőt,parázs nem rejlett
sehol.Oktalan így az emlék vagy az
emlékböjt a nagytemplomban és hiába
koszorúznak halomba régmúl korokat.
Hamis a gyász a kőoszlopok tövében,
a koldus őszintébb,mint az uraság.
A vadászati szezon márt letelt,
a múltban élőknek már nincs jó társaság.
Mint szemlélődő így sejtem,de jobb a
békesség,mint a lázongás.
Milyen lehet kirakatban lakni és
az utca szeme előtt levetkőzni s aludni
kényelmesen a napmeleg helyen?
Milyen lehet felébredni ott,
kikelni az ágyból és álmosan kinyújtózni,
csontjaimat ropogtatni,vakarózni közben?
Milyen lehet felöltözni és munkába menni
ezer szem átható tüzében?
Milyen lehet békésen éldegélni
e vad békétlenségben?
velük.Észre sem vettük: már beszélgettünk erről
-arről,hogy a Riska megint kettőt ellett(már csak ez
hiányzott!) és Mariska legénye elment katonának,mert
nem szívelte a mama, aki mellesleg fejni jól tud, keze
nem nyújtja a tőgyet.De hát senki sem hibátlan
ugye,nem szerette a Józsi szőke haját -miféle magyar
az,aki olyan mint a tejföl,mondta mindig,ha meglátta,de
zsémbelt is Mariskával.Így ment ez egy ideig,de a fiú
elunta a dolgot,különben is várta őt a regiment.Hátha
egy katonaviselt meglett embert jobban elvisel az
asszonyság és Mariskát végre nőül veheti, véget vetve a
patak melletti titkos találkáknak.Mert akkor szép a
romantika,ha nem kell állandóan félni és a mama szemét
lesni.
No ennek hat éve lesz ősszel.Ki tudja,meddig bírja
Mariska szerelme a várakozást.Ekkor jöttünk rá,hogy
elbeszélgettük az időt,enni se ettünk és itt az este.Mit
tehettünk?A mezőről korgó gyomorral
hazaballagtunk.Várt a jó meleg istálló.
Gombóczleves.
Két személyre egy zsemlyét számitsunk s a szükséghez arányitsuk a szaporitást. A zsemlyét vagdaljuk
apró koczkákba, piritsuk meg lábasban, forró zsirban; ha megpirult, vegyük el a tüzről, hogy hüljön ki.
Tegyünk egy tálba minden személyre egy tojást számitva, minden tojáshoz egy diónyi zsirt és fél
tojáshéj vizet; ezeket keverjük jól el s tegyünk még bele annyi finom lisztet és kevés sót, hogy jó
kemény, de kanállal felverhető tészta legyen belőle; ha negyedóráig kevertük, tegyük bele a piritott
zsemlye-koczkákat, kavarjuk jól össze a tésztával, azután lisztes deszkán gömbölyitsük ki apró
gombóczkákba, főzzük be forró rántásos és zöldséges lébe; öntsünk tálaláskor reá hagymás-,
petrezselyem-leveles, paprikás zsirt és néhány kanál édes tejfelt.”
Ezt követően csomagoljuk sürgősen egy nagyobbacska pocakba