Elment. Már egy ideje ott lehetett. Nem kellett. Legfeljebb néha egy ágybérlet, nem fehér, nem szürke. Csak két hétre szóltak mikor megtalálták. A padlón feküdt a porban, mint egy megszáradt virág. Mindenki ide jut. Por. Repedt festék a falon, szemétben enyészik el az utolsó álom. Korommá lesz, hamvasztják. Ujjong a másvilág.

a hencögi

pógár eccee

vinkát

szörcsögött be

folytámis a

locsogó

magyar csiga

hej cimbik!

igaze tarhánya?

rumpál

rumbál

engem

a karusszelben

folytán

a magyar.

racsnis

a lába péze mindig

vonarája

honnorrbú

busongám

düledékein

Kevéske ez, de nem kötelez semmire. Jól is rosszul is jön csak szembe. Lekötelezne, ha nem szólnál érte mindig, hogy ne hagyjam magam sodródni. Igazad is van vagy volna, de tél jön, hideg szelek, fagy és annak ragyogása amit teremt. Jég lesz mindenütt és csillogó keménység. Rendezett merev lesz minden. 

No? Folytassam? Vagy az abbahagyás az igazi? Gondolhatok egy élet végleges befejezésére? Miért ne? Oly mindegy az egyszeregy. Ma így, holnap úgy, tengerbe fut az út?

White Swan
Uploaded by www-microbia-nl. - Watch more music videos, in HD!

Ez itt a holnap bálja; nincs belépő, ha mersz, bejöhetsz! Vonz a titkok árja ugye? Gyere-gyere! Itt megfeneklett álmok ringanak a táncban, hölgyek s urak, nincs lekérés, nincs elutasítás. Párban a romlásban. Hatalmas a zenekar, nagyot szól(a maga módján nem is rosszul), ismerik az isteni partitúrát. A karmester: kicsit zavaró, épp beszédet mond. Ez egy anakronista bál, minden ami vele jár és belefér, így szónok akármit mondhat-het-hét, úgyis pribék. Álom bál ez, ide még a cédák se járnak a közeli bordélyból. Ez a szabadság nekik se jó. Ó, Magyarország, Te Szent! Neked milyen? Elképesztő ez a világ, ahol SENKISE bánt (Odüsszeusz irányt vált)! Holnapra, holnap ez a bál. Valahol? Tudom én, a Vörös Bikánál.

A vakság jobb? Persze értem: fizetett! Illeszkedni kell, ez legmegfelelőbb közhely. Népiesség ma, itt? Majomjáték. Hej Játék? Hej Joe! Hejjjj! Mama, ez még szordínóban sem lehet igaz!

Írtam Szeptember havában, segéljen az Isten benneteket!

A gépek között csak automatizmusok léteznek.Nincs nevetés és nincs lélek.Reszelék,forgácsok hullanak az olajos betonra,nem vicces semmi,csak otromba.A csavarok és fogaskerekek némán tekeregnek,nincs ihlet,nincs emberi szó.Egy prés néha döndül egyet és kiköpi a legyártott elemeket.A nehézolaj párája tapad mindenre síkosan eltömítve minden helyet ahol gondolat keletkezhet.Mozog minden a mindenható gépek között,az égben villanylámpa hunyorog.Fényló kerekek,tengelyek és pumpák táplálják az ereket,a szállítószalagokat amelyek a bányákból hozzák az ércet az öncélú termeléshez.Itt gépek gyártanak gépeket.Nem hangzik fel az újszülött sírása,itt szünetel a teremtés,a gépi lét látszólagos és nemleges, nem hordoz életet.Nincs varázslat csak racionalitás,még végzet sincs.

Azt álmondtam,hogy a nagy felújítást követően a Margit híd lágyan beleomlott A Dunába és én ott rekedtem a Szigeten, kissé idegesen.Egy nyúl jött hirtelen és leült szemben velem a fűbe.Száját mozdította és azt mondta nekem (körülnéztem,de nem volt más a közelben): trallala!Nem látszott már kölyöknek,a füle kissé tépet volt és elhajolt,úgy tünt nekem, komolyan beszél velem. Trallala!Furcsa volt a kiejtése,nem lehetett magyar,nem volt magyarosan tarka.Röviden: még a trallalát is törte.Meg kéne fejteni mit is közölne velem a nyúlsága mellett,mert én nem néztem vakondnak.Trillili- mondtam ő bólintott, -trallala- mire a fejét rázta.- Trüllülü- minden füle égnek állt. Ahá, most már értem! Ez a mi hazánk,az általános zavarodottság, a hely hol még egy nyulat is nehéz megérteni! Nyúl úr csak mosolygott a bajúsza alatt,intett egyet lemondóan majd méltóságteljesen odébb ugrált.Ekkor vettem észre hölgyét és tucatnyi kölykét,kik követték a papát.Nem volt ott se négy kerék,se lakás, csak családi béke és mindenki tudta a dolgát.De szép is volt!Reggel,amikor a fürdőszobában a tükörbe néztem észrevettem,hogy néhány fehér szőrszál akadt a hajamba valahol.Bevallom elvigyorodtam.

szívem nélküled csak sebzett madár ül az ágon moccanatlan és vár mindig vár hátha felvillan egy fény az éj határán sötétlő horizonton elkínzott teste néha megremeg szél himbálja a fákat s itt a révület reggelre nem lesz pompa csak mogorva ragyogás karcolja a köveket

Fuss, hogy a jövőbe juss!

Amikor az utolsó magyar is elhagyta az országot, gondosan belakatolta a kaput. Sosem tudni -ugye-, mire lesz jó az itthagyott omladék. Hátha jön egy kalmár és kitakarítja ezt a nekünk drága karámot és még jó pénz is fizet érte. A sztori elmegy majd tréfának egy kabaréba, röhögnek is majd nagyokat a nők után kajtató pecérek mellesleg, pillanatnyi pihegéseket elengedve. A műsornak mennie kell mindenáron. Vajon ki lesz az új honfoglaló, aki a kaput betöri és teremt egy ezeréves államot megint. Hely van bőven, síkok, lankák, folyók és hegyek, csak egy a baj, itt minden közepes. Sok munka kell ahhoz, hogy ne legyen semmi végérvényesen ideiglenes. Így aztán a lakat sokáig épen marad, ki az aki megvívna egy esetleges honért. Egyébként is a vad törzsek a hágókon állnak és várakoznak. Velünk mi lesz, magyarokkal? Hát lesz úgy, ahogy: Che sará, che sará, che sará Mégis, mit reméltünk? Nagy a világ, majd csak megoldja a bajunkat. Ha mégse, talán még meg lesz a kishaza és a lakat kulcsa is. Tévedni emberi dolog, nem?

Szép embernek lenni önmagában nagyon kevés és
e tény mindenhatóságában nem hiszek,valami, legalább apró teljesítménynek meg kell jelennie(pl.az ablakpucoló pasi),akkor jöhet a szépség,mint előny és nincs hendikepp.A szépség egy idea pillanatnyi meglelése újra és újra,követjük,hogy megint felfedezzük a folyamatos változás közepette.Ha nem ezt tesszük(így őrizzük) elveszik az öröm és a csodálat iránta és marad a "karakter".Volt szép ő is,de elfeledték,elvesztették.
Ezután már jöhet akár a piac is,legfeljebb leértékelt áru lehet a kivagyi szépségek mellett.Egyébként nem is piac az,hanem vásár vagy búcsú afféle lövöldékkel,hogy az emberek elköltsék fölös pénzüket ostobaságokra.
És nehéz onnét kitörni,elmenekülni,hogy újra szépnek lássanak teljes szeretettel.

Fárasztó a jótékonyság

csak a pénz megy és nem jön hála

pedig befizettem a Józsit egy fröccsre

a kocsmába

hiába:nem teljes élet ez és elmarad

az élvezet

a csudába menjen,ha már így

tettem én bolond jeges

szórom a pénzt egy röfögő piásra

aki csak ígér

mint macskának a remegő egér

de haver szegény

malaszttal teljes

 Szó se róla!

Nem kéne foglalkozni félnótás csalogányokkal.

A párhuzamosok is találkoznak. Csak az már a semmi lesz.

Csodálkozol majd: a rímes időmértékes is

mértéktelen lesz.Fejletlen magzat,születésre

alkalmatlan.

Megbámulják majd a vásárban s röhögnek

kíméletesen.A gyerekeknek persze megmutatják

az apák.A csótány feje tündökletes.

Egyszer egy toron,

holtodiglan,holtomiglan

ittam magam.

Másnap apró kobold

dobolt agyamban.

 Az Undor (1938)
La Nausée

Fölösleges a gesztenyefa, ott, szemben velem, kissé balra, fölösleges a Velléda- szobor... És én - én, aki erőtlenül, bágyadtan, szemérmetlenül ültem, emésztettem, és komor gondolatokat forgattam fejemben, fölösleges voltam én is. (...) Végzek magammal, ötlött fel bennem, hogy ezek közül a felesleges létezők közül legalább egyet megsemmisítsek. De halálom is felesleges lett volna. (...) Az esetlegesség a lényeg. Amivel azt akarom mondani, hogy a létezés, már meghatározása szerint is, nem azonos a szükségszerűséggel. Létezni annyi, mint itt lenni, egyszerűen csak annyi; a létezők megjelennek, lehetővé teszik, hogy találkozzunk velük, de levezetni sohasem lehet őket.

(Ford.: Réz Pál)

Lightning strikes three of the tallest buildings in Chicago at the same time! from Craig Shimala on Vimeo.