Azt gondoltam,hogy már elpusztultak.
Erre tessék!Itt vannak az idealista istenek.
Vakhitbe burkolt rongyos rabszolgák pestises hajója várható.
Lesz egy újabb népgyúlés és csoportos züllés,partra szálnak
majd öntudatlanul és zengenek mint a fémlegyek.
Rájövünk majd: a heréknek csak a nő kell,ki meghódítható
hithú ehagyott céda.Arcán a romantika, felfakadó fekély.
Hol egy légycsapó? Gyorsan!
az egyszeri vad
vad maradt, nem merte magát kibeszélni
és félni az erélyes éji szélben
kedve sem volt lenni másnak
csak kardfogú óriásnak
amely viszont kihalt egy régi télben
ezt nem fogta fel szépen
neki állt inkább alkotmányozni a tűz mellett egy istennel
ulti römi vagy kanaszta
ez a mai válasza
istenkém osszál vagy osztok én és
enyém lészen a főnyeremény
alkotmányka játékocska és pléhpofa
bedeszkázott pincerendszer
nem lakja már pincemester.
Az adó királyságokat buktathat.
Az lenne egy olcsón megúszható rendszerváltás.
Véreim!Buktassunk már egyet!
Felpuffadt vadat visz a víz.Most az uszadékba akadt.A házakból kisodort lomok között elfér egy nagyobb darab.Valahol a világban mindig áradnak a folyók.ilyenkor a vidék hatalmas lefolyóvá változik és pöcegödörként szaglik.Sárban fészkelnek a madarak.A többi csak mese;az éhes farkasok megeszik az őzeket,nincs semmi menekvésük az ingoványban.
Ne csodálkozzunk hát az emberen.
Ahogy most az eső veri az ablakot,
lessük az utcát az üvegen át,
valami formálódik odaát.
Franciska fonalát tűbe fűzi,
varr a fotelben csendben,
néha igazít szemüvegén.
Nem kéne begyújtani?
Öreg ez a ház.
Nem kell fiam,megszoktam,
csak a kezem ne fázzon.
A gyertyát azért,
meggyújtom,
s együtt hallgatunk.
Mondanám kedvenc fodrásznőmnek
legyen a szeretőm(kedvesem)
de nem teszem
soha többé nem bíznék meg benne.
Marlene,
voltál-e már katonák oldalán?
Markotányosnak lenni
veszélyes mesterség ám,
bájos leánykám.
Tudom,téged vonz Wallenstein
és vele a halál.
Vigyázz hát nagyon,ne találjon
reád túl hamar!Hiába lesz akkor
gyönyörrel gyötörnöd magad.
Lebegő valóságban álltam
egy létező talján balján,
emelvényen talán.
Mosolyogva intett az éljenző tömegnek:
most már mehettek!
Rómában jártam
a huszadik században.
Akkor ragyogott a nap.
Még ragyogott.
Keresni egy sosem létezett Aranykort?
Ugyan!Nem kell mindenért a sötét angyalt
kárhoztatni,
ő is csupán egy teremtvény,semmi más.
Az embert az embertől kell megvédeni.
Felfegyverkezve ne várj jót és jótetteket!
Rombolást találsz,ha figyelsz.
Parázna gyilkosok követik a nyomorultakat
a sírig,
ha már őket megenni nem merik.
Az Aranykor szivárványba oldódik,
derengésbe a felhők alatt és örökre
ott is marad.
Édes uram,hol marad a keringő?
A lepkék halála elmarad?
Ígérted pedig.
Szárnyaik gyantában úsznának
ékszerként karcsú nyakamon,
hogy megfojtsanak.
Örömmel töltene el ez.
Gyűjtsd össze az elmeháborodottakat
versenyeznek majd mint régen
egy meredélyen az elmével
fixa ideákba kapaszkodva
testükre kapott rongyokba bújva.
Gyűjtsd össze őket mindörökre
hogy a sárga házban vihogjanak
ujjongjanak az új epezöld
világnak.
►Alighanem ájult az értelem
ezen az éjjelen.
Banyák vigyáznak babákra.
Gyűlnek a friss hús szagára.
S a kedvük féktelen.
Az éjszaka a plázában a folyosók égbe tartó fekete üveglyukak
kirakatbabák émelygő tanyája cél nélküli gondolatok világa a fogyasztás Nirvánája
cicák együtt és külön káröröm botorkáló műanyag láb műköröm és műmell piócák
este műhalál egy szabad lócán vihogva szemben az éjszakának
csuda világ csupasz arcok műszempillák és térdigérő báj
hájleszívás eredménye teremtésünk egyetlen reménye
fénybe fojtott apró valóság egy utolsó moziban hol
elvetélt kovbojok kocsmáznak hogy megfeleljenekegy álomnak.
Így látom most társalogva a rémekkel,mert egyetértünk abban
hogy nappal túl nagy a zaj,ezért megmarad nekünk a sötét,bár az sem kiszámítható.
Vérálom ez a rémálom,igaz?
Válaszd az ökröt
barommá tedd
romok közt ballagó
állattá
mindegy,hogy a változást
megértheti
ballagó hallgató
marad.
Hol bohócok uralkodnak Woland ott a Mester
mivé lesz világunk ha jön a nagy karmester?
Ölbetett kézzel ülünk: lócán csak őt hallván:
jövendőlést játszik keze szajhája derekán.
Nevetés csendül mi sírunk: látjuk
ujjain a karom vörös nem trubadúr lantjához
illő eszköz.
Tepsi bácsi bőszen hekkel,Lojzi bácsi hős menedzser. Tepsi bácsi morcan mondja:minden ember atombomba.Lojzi bácsi is goromba:nemámúgyám!Laskagomba.Ebben egyetértenek a vén legyek.
