Az éjszaka a plázában a folyosók égbe tartó fekete üveglyukak
kirakatbabák émelygő tanyája cél nélküli gondolatok világa a fogyasztás Nirvánája
cicák együtt és külön káröröm botorkáló műanyag láb műköröm és műmell piócák
este műhalál egy szabad lócán vihogva szemben az éjszakának
csuda világ csupasz arcok műszempillák és térdigérő báj
hájleszívás eredménye teremtésünk egyetlen reménye
fénybe fojtott apró valóság egy utolsó moziban hol
elvetélt kovbojok kocsmáznak hogy megfeleljenekegy álomnak.
Így látom most társalogva a rémekkel,mert egyetértünk abban
hogy nappal túl nagy a zaj,ezért megmarad nekünk a sötét,bár az sem kiszámítható.
Vérálom ez a rémálom,igaz?
