Évek múltak el. Kezedből szóródtak ki a csillagok. Már csak ösztövér fájdalom dalol. Valahol most, robbanások hangja szól. Kell valami még,

egység vagy többség,kellemetlenség. Holt vidék a fáradt őszben,

kedélyesség. Vak egész, könnyes szemek és didergő éjjelek. Lommá lett életek. Sistergő kéj, amely nem mesél. És a remény, mindig a remény.

Holt lebeny az agyban, Csikerózsikád az ki kajánul int feléd.

Menj innét!