A Nyugati téren Pesten
a hídról jöttünk éppen amit szépen szétvertek bitang gépek
nem láttunk a ködtől és a zebrán voltunk éppen amikor jött
a fakósárga ormámy a villamos a tramváj még a lélegzetünk
is kihagyott ahogy fékezett sikoltottál a síneken mintha vártad
volna a pillanatot hogy halálba taszíthatod a bánatod lazán
éles vasakra borulva vagy a kerekekhez szorulva meredten.
Naná naná trilalla trall így múlt az idő Pesten.
Részekre
szakadva
a Körúton
ballagva
lassú
táncot
lejtve
titkokat
cipelve.
Az idő dúlta Pestben.
