Mindenről álmodom e blogon,Emberekkel telt utcákról,némaságról és fájdalomről.Hazug hitekről valahová lett babákról.Ládafiába rejtett szenvedő levelekről.Álmodom a fényekről,színekről és a komoly köddel eljovő halálról.Persze nagy hangú pancserekről is képeket látok:  -ugyan fiúk miért dumáltok egy értelmetlen világről.Álmomban terepasztal is lesz a táj folyókkal telve és háborúsdit játszanak majd kis legények,kard ki,kard: uram bocsánat,ön lőtt előbb,nyugodtan előbb meghalhat! Rémes álmaim is lesznek fojtós elemekkel,testekből épült piramisok megfojtott lelkekkel.A mágus tesz majd e helyzetekről röhögve rajtunk,fajtánk szégyenén.Istent nem káromlok majd,mert nem létezik számomra ezen világegyetemben.Fúj majd a szél és vele társa,az ősz.A föld reng és lombok romlanak királyi magasból alá a mélybe,a veszélybe.Lesz tavasz is,zsongó virágokkal és harmattal.mint fiatal leány ki kéreti megát.nedves ajka ragyogni fog és kuncog az ifjak zavarán.Tisztaság lesz ekkor,nem vak őrület,A pincék ajtaján kifolyik a bor a hűs lehelet.Enyhe mámor derül majd rajta.Álmodom: tél előtte tél utána ketten mennek most halálba.Es farkasok és a medvék veszekednek: én kettőt ennék nem ám egyet,mert az éhség fenyegethet.Lefogyom így állat leszek nem szeretem a krokettet,ragadozó vagyok én nem ponyvaregény.Majd a nyár  virágai és a tüzek is kinyílnak.Aratnak ott keveset,de keveset.Forró lesz a világ álmodik magának esőt,jeget. Nem tudom már világban vagy világok között élek Az enyészet még elkerül és oly sok időm van még,hogy a rontás nem fordul ellenem,elhagy.És a holnapok eljőnek mire szemem megrebben.oly gyors lesz a változás,hogy elemezhetetlen cafatok röpülnek szerteszét a világban.Csak úgy a kedvemért teszem ezt önrontó hazámban,mert cifra komédia az egész lét.