Azt álmondtam,hogy a nagy felújítást követően a Margit híd lágyan beleomlott A Dunába és én ott rekedtem a Szigeten, kissé idegesen.Egy nyúl jött hirtelen és leült szemben velem a fűbe.Száját mozdította és azt mondta nekem (körülnéztem,de nem volt más a közelben): trallala!Nem látszott már kölyöknek,a füle kissé tépet volt és elhajolt,úgy tünt nekem, komolyan beszél velem. Trallala!Furcsa volt a kiejtése,nem lehetett magyar,nem volt magyarosan tarka.Röviden: még a trallalát is törte.Meg kéne fejteni mit is közölne velem a nyúlsága mellett,mert én nem néztem vakondnak.Trillili- mondtam ő bólintott, -trallala- mire a fejét rázta.- Trüllülü- minden füle égnek állt. Ahá, most már értem! Ez a mi hazánk,az általános zavarodottság, a hely hol még egy nyulat is nehéz megérteni! Nyúl úr csak mosolygott a bajúsza alatt,intett egyet lemondóan majd méltóságteljesen odébb ugrált.Ekkor vettem észre hölgyét és tucatnyi kölykét,kik követték a papát.Nem volt ott se négy kerék,se lakás, csak családi béke és mindenki tudta a dolgát.De szép is volt!Reggel,amikor a fürdőszobában a tükörbe néztem észrevettem,hogy néhány fehér szőrszál akadt a hajamba valahol.Bevallom elvigyorodtam.