Jó napot.Barométer Lajos vagyok.Csak úgy egyszerüen írja,nem bonyulult.A lelkem se az,ha az asszony nem szívat.Születtem délben ’57-ben,anyám lánynak várt,kelletlen fogadott.Két hétig nem jött meg a teje.Igen,Jól tudja a városban lakok mióta eszem forog,Mi Barométerek kitartók vagyunk,de ezt úgyis tudja.Testvérem nem lett,így kiskoromban mindig gond volt a ruha,néha fáztunk is,de felnőttem láthatja.Hol? Ja.A vasgyárban dolgoztam míg munka volt,aztán leépítettek,nem voltam én soha túlművelt szaki.Most nehéz tudja,ötven fölött az ember már az asszonyra se költ ,pláne ha nincs munkája és mindig rágják a fülét. Nem,gyerekünk nincs,nem lehetett,mondták Csernobilben ahol akkoriban dolgoztam.Hát így élünk mainapság ostobán magunk,Most,hogy kérdi: nem kocsmázok csak a TV van.
Köszönöm,hogy beszélt velem.Viszlát!
