Fülledt volt a lakás utánad, hajnalban jött a bánat.
Takarítanom kellett illatodat és
a kályhában égettem el az ott maradt szemetet.
Akkoriban szobára jártunk szeretni és
vigyázni kellett a nénivel,nehogy hangosak legyünk.
Fiatalon és vénen menekültünk házról házra,
befogadni nem akart senki egy senkit.Vigyáztak
az idegenre,mert más volt a szaga és a tekintete.
Finom tekintetű gyanakvás követett bennünket,
egy-egy fintor nem zavart,ha megnéztek maguknak és
kipipáltak a megfelelő helyen.Dobozba raktak minket
ridegen.Akkor szerettük egymást igazán őszintén,csak
nem vették észre mindent felemésztve; hogy a jó sose
jöjjön el,míg széjjel nem megyünk.
És eljött a nap,bánatos hajnalban takarítottam utánad
és tudtam többé nem együtt megyünk el.Az utca egyedül
hideg lesz nagyon.
