Volt már néha úgy,csak úgy! Nevetnem kellett mindenkin,aki szembejött az utcán.Ezt megmagyarázni sem tudtam magamnak,mert a válaszok mind csalfák voltak.Szertelenek.
Magamba bújva sétáltam tovább vigyorogva, s az emberek összenéztek mögöttem; nahát,nahát,hogy teheti ezt?Megártott
neki a napsütés?Megfőtt az agya a melegben?Én indokokkal nem élhettem.
Az emberek értetlenek. Éretlenül
Nem élnek igazán. Élnek.
Fújnak egymásra féktelenül. Fújnak egymásra és
Félnek,hogy minden kiderül. Félnek.
Így van ez,csak így,csak így,nevetni kell,ha szembe jön az utcán a langyos szél és porcicákat kerget bele a végtelenbe.
