Felfúvódott a világ és gömböc lett belőle.
Lehetetlen követni a romantikát így degeszre tömve.
Hamiskás pupákok masíroznak benne.

Nézem a fórumot: nem mozog! Talán kihalt az eszme,amely teremtette? Á,dehogy!
Lenke vitte el a lelkét,az apró lelenckét. Szegény Lenke most óriásként is dadog,
fomázottan is fanyalog: de.kérem! Úgy rítt az a szerencsétlen,nem hagyhattam ott!
Ott, hol csak falánk felhasználók lakomáznak,topicokbói isznak söröket,míg el nem jön a blog-rettenet.És szavakat böfögnek a légbe.
Hagyd a fórumot leányka,csak a farát rázza,mi-té-tevő legyen most a mostoha?Van
néki már potroha. Játszon a pincében egérrel és bogárral,de legfőképp a fakanalat
ne feledje,mert idős-öreg éhes az este,az a vén kecske.

Így élünk mi ketten,bolondozó szeretettel a földben és a tájban bűbályos magányban.Belefeledkezve a mába,a talánba, kibomló szerelemmel.